Hogyha kinyitod

az ablakot, beömlik

rajta a város.

/V.Á./

Az ő szemében

még szőke, szép mosolyú

a fogatlan ősz.

/V.Á./

Az égig, az égig, az égig

és visszahull.

Ujjong a szívem az égig

és visszahull.

Egymást kergetik a cseppek

le és újra fel.

Így van ez velem is,

maradnék, menni kell.

Beállok körtáncolni

a vízzel összekapaszkodom.

Sosincs végünk.

Csak le és fel és fel és fel.

Maradnék, menni kell.

*

Ha meguntam, odacsöppenek

a szemüvegedre.

Te majd letörölsz.

/V.Á./