József Attila

is csak bosszúság volt a

sok utazónak?

/V.Á./

Egy bútornak is

meg kell mozgatnia a

fáradt tagjait.

/V.Á./

Ó jaj!-kiáltok.

-Halálra éltem magam.

Megesik.-mondod.

/V.Á./

Arra gondolok,

hogy te gondolsz e

arra, hogy rád gondolok.

/V.Á./

Pihenj csak Kedves.

Annyit gondoltam rád, biz-

tos elfáradtál.

/V.Á./

Átlátok rajtad.

Meg tudom számlálni a

szívdobogásod.

/V.Á./

Ma meghalt H.L.

Visszavárja: egy kert, egy

ház, egy fotel, s én.

/V.Á./

Csak egy pár betű,

s mégis mennyi, mennyi

új gondolat van.

/V.Á./

Telik, telik és

végül túlcsordul szívem.

Ebből biz' vers lesz.

/V.Á./

Poros tudásnak

tárháza. Porold le, mi

neked kell, s menj.

/V.Á./

A félelemnek

jeges marka van és két

hideg-kék szeme.

/V.Á./

Meghaltál, hogy ha

újra mellém születsz majd,

több időnk legyen.

/V.Á./

Az, aki voltam

előre köszön annak,

aki most vagyok.

/V. Á./

A birtoklásról

"Verseim"? ugyan.

Versek, amelyeket épp

én írhatok le.

                        /Fodor Ákos/

Az Éjszaka és én megbarátkoztunk.

Megtaláltam benne a fényt, s Ő

megtalálta bennem a sötétet.

Vége lenne?- Kell,

hogy legyen valami a

"vége" után is.

/V.Á./

Eltűnik minden

szín. Szürkére van mosva

az egész világ.

/V.Á./

Életem most a

szemedben tükröződik:

elferdített kép.

/V.Á./

Emberi Élet

Krónikása! Remélem,

van elég kezed!

/V.Á./

Azt hiszed ismersz?

Hisz még én sem ismerem

egészen magam.

/V.Á./

Csattog az ostor.

Az ember a világot

hajtja, s az rohan.