Valamikor régen

én is tudtam repülni.

-aztán felnőttem.

Önmagam legfőbb

ellensége vagyok. -De

pártfogója is.

Ki vagyok én? Hogy

kinek gondolom magam,

ennyit tudok csak.

A mesében a

gonosz is betartja a

játékszabályt.

A történelmet

a tankönyvírók írják,

nem a győztesek.

Itt van a tavasz:

Illatozik sok madár,

dalol sok virág.

Az, ki magában

beszél, épp saját társa-

ságát élvezi.

Isten szeme kék.

Néha sötét és néha

meg bárányfelhős.

Tárd ki a szíved,

tárd ki szárnyaidat

és emelkedj fel!

Bla blabla bla bla.

Hablaty, hablaty, hablabla.

Bla, bla, bla, bla, bla...

A fagott hangja

olyan, mintha egy medve

dudorászgatna.

Nem tudhatod, hogy

tükröd másik oldalán

ki nézi éned.

Több időt töltök

Istennel, hisz hamarost

ketten maradunk.

Reggel az ember

összerakja az arcát.

Éjjel szétesett.

A Nap nem Isten

szeme.Az ő szemébe

belenézhetünk.

Úgy szeretlek, mint

a cukrot! -mondta ő és

inzulint szúrt be.

Reggelenként a

hideg bekéretzkedik

a kabátomba.

Csak most hallom, hogy

kopogtat a szíved a

szívem ajtaján.

A semmittevés

ha jól csinálod, akkor

bizony művészet.

Hogy tudsz aludni,

mikor a szíved olyan

hangzavart csinál?

/V.Á./

Várkonyi Ágnes: kicsit még gyerek, kicsit már felnőtt. Bevallottan diák. Félresikerült zenész -így végül nem zenész. Keresgélő. Kedvenc jellemzése magáról -mert igaz- : boldog gyermek. A jellemzés, amit nem szeret magáról -mert igaz- : még "zöld". Emberek akik a leginkább hatottak rá -így vagy úgy- : az édesanyja és Fodor Ákos. Emberek, akikkel szívesen helyet cserélne: nincs ilyen. Amit utál: az ostobaságot, a humortalanságot. Amit szeret: a komolyzenét -és más zenét- , a narancslevet, a meleg kályhát, a napsütést, a könyveket, a túrórudit, levelet kapni, a szellemes embereket, a teát, a beszélgetéseket, a régi fényképeket, a könyveket, Fodor Ákost, a kirakodóvásárokat, Nagyszékelyt, pizsamázós napot tartani, A Gyűrűk Urát, Gryllus Vilmost, a verseket: énekelve, a népzenét, a fülbevalókat, a haikukat, ha elolvassák, amit írt, ha tetszik az elolvasónak, amit írt.